Hogyan értékeljük a saját biztosítónkat?

A legjobb adatforrás a saját biztosítónkról mi magunk vagyunk. Nem kell hozzá statisztika, csak egy kis rendszerezés. Az alábbi kérdéssor négy területen segít végiggondolni, mit tapasztaltunk az elmúlt években.

1. A szerződés megkötése

• Kaptunk-e érthető tájékoztatást a fedezetről, mielőtt aláírtunk?
• Megkaptuk-e a kötvényt és a feltételeket ésszerű időn belül?
• Egyezett-e a kötvény azzal, amit megbeszéltünk (biztosítási összeg, önrész, kiegészítők)?

2. Levelek és értesítők

• Időben megérkeztek-e a csekkek vagy a díjértesítők?
• Értesítettek-e előre a díj változásáról, és érthető volt-e az indoklás?
• Ha fedezetigazolást vagy banki igazolást kértünk (például hitelhez), mennyi idő alatt kaptuk meg?

3. Ügyfélszolgálat

• Átlagosan mennyit kellett várni a telefonban?
• Elsőre megoldották-e a kérdést, vagy többször kellett hívni?
• Írásban is visszaigazolták-e, amit telefonon megbeszéltünk?
• Ha panaszt tettünk, kaptunk-e érdemi, indokolt választ?

4. Kárrendezés

Ha volt kárunk:

• Mennyi idő telt el a bejelentéstől a kárszemléig?
• Hányszor kértek hiánypótlást, és előre megmondták-e, milyen iratok kellenek?
• Érthető volt-e a kártérítés összegének számítása?
• Mennyi idő alatt érkezett meg a pénz?

Hogyan pontozzunk?

Adjunk minden területre egytől tízig egy pontot, ahol az egyes a legrosszabb, a tízes a legjobb tapasztalat. Ne a hangulatunkat pontozzuk, hanem a tényeket: hány nap, hány levél, hány telefon. Ha nem volt kárunk, a negyedik terület üresen marad, és ez is információ: arról, hogy a biztosító legfontosabb szolgáltatását még nem próbáltuk ki.

Mire jó ez?

A pontszám csak nekünk szól, nem rangsor. De ha egy terület tartósan gyenge, akkor tudjuk, mire kérdezzünk rá egy másik biztosítónál a következő évforduló előtt. Ha pedig mindenhol jó a tapasztalat, akkor egy kicsit olcsóbb ajánlat kedvéért talán nem éri meg váltani.